Rachel Hawkins: Hex Hall

 

Sziasztok Molyok! Újabb bejegyzéssel érkeztem, remélem tetszeni fog és kedvet kaptok az olvasásra!

Fülszöveg: "A SÖTÉT BOSZORKÁNYOK NAGY TETTEKRE KÉPESEK."

Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. 

Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, apja úgy döntött, felügyeletre szorul. A Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok ( vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. 

A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: 

• három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett,
• egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet,
• egy ijesztő kísértet kezdte követni,
• és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. 

A legrosszabb viszont akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja. 
A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, és Sophie kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodogiumokat - kiváltképp őt. 

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Na hát kezdjük is a legelején. Imádom a természetfeletti témán alapuló könyveket. Eddig ha a prodigiumokat nézzük akkor egyetlen egy ilyen könyvet olvastam, mégpedig C. C. Hunter: Born at midnight   . 
Már az is lenyűgözött, de ha beleolvastok a róla alkotott véleményembe, akkor valószínűleg magatoktól is rájöttök. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy bepillantást kaphattam egy kiváltképp furcsa, mégis szuper iskolába, ahol a természetfeletti a természetes. Na ezt aztán jól megfogalmaztam. Na, de akkor vágjunk bele.

Szereplők: Sophie Mercer. Hát Molyok, nem is tudom, hogy igazából mit mondhatnék róla. Nem különösebben voltam oda a karakteréért. Az elején még nagyon kedveltem, hogy milyen iszonyat vagány csaj lesz, aztán pont, hogy nem jött be a stílusa. Bírtam a néha ejtett poénjait vagy a sok bénázást, legjobban talán a ROSSZ KUTYA! felkiáltása tetszett. 16 éves, boszorkánynak hiszi magát, de mint kiderül egy eléggé erős démon. Meglepett igazából.

Archer Cross. Azt a kibaszott mindenit. Ez a srác mindent megtestesített az alapelveim közül. Bár ki nincs ezzel ugyan ebben a helyzetben? Annyira közvetlen, aranyos és hát valljuk be, hogy dögös, hogy az ember még a legnagyobb hülyeségeit is megvetés nélkül hallgatja meg. Na, de hogy mégis mi zavart benne? Hogy mi miatt akartam kitépni a hajamat is mikor elértem ahhoz a bizonyos részhez? Ha elolvassátok megtudhatjátok.

 



Jenna Talbot. Egy rózsaszínmániás, cuki vámpírlány, akit senki sem kedvel. Minden gyilkosságot vagy gyilkossági kísérletet rá akarnak kenni, valamilyen szinten már bosszantott. Nagyon kedveltem a karakterét, mert őszinte, odaadó, igaz barátnő volt, még akkor is ha mindenki más teljesen ellene fordult.

Elodie Parris. Hülye picsa. Na jó amúgy nem, mert a végére egészen megkedveltem. Csak én vagyok akkora hülye, hogy a végén elérzékenyültem Elodie-n? Ha igen, az érdekes. Látszólag a hülye plázacicák látszatát keltette, de volt benne valami, ami mégis szerethetővé tette. Olyan természetes szépség volt. Én azért megkedveltem.


Mellékszereplőként még megemlíthetem Mrs. Casnoff-ot, akit végig nagyon szerettem. Olyan kis dirigálós volt és pont ez tetszett annyira benne. Aztán még ott volt Cal, a gondnok, aki szerintem jóval több szerepet is kaphatott volna, mert nagyon tetszett a karaktere. Bele is tudtam volna zúgni.
Ezen belül nagyon utáltam a hármas fogat további két tagját: Anna-t és Chaston-t. Na ők a végéig hülye libák maradtak a szemeben. Fúj!
Meg még említésre méltó karakter Alice, aki szorosan kapcsolódik Sophie-hoz. 

Történet: Szerintem a fülszöveg már magába jóval több mindent elmond, mint amire szükség lenne a figyelemfelkeltéshez. Vagyis szinte leírja az egész történetet. Mert ugyebár minden abban a sorrendben és pontosan úgy történik. Maximum csak egy kis rávezetés szükségeltetett volna az egészhez. Bár rengeteg izgalom van benne még így is, csak a rejtélyeknél magad is túlságosan könnyen ki tudod találni, hogy miről van szó és hogy ki éppen az esetleges tettes. Szóval igen, volt hely vagy rész ahol tényleg meglepődtem a történeten, mint mondjuk Archer esetében, de például már a közepén tudtam, hogy ki a szellem, aki követte Sophie-t. Nem volt valami nehéz kitalálni, miután a múltról is megtudtunk pár jelentősebb, lényegesebb dolgot. Mindenkinek ajánlom, aki egy kissé izgalmas, de egyébként szórakoztató, könnyed kis olvasmányra vágyik. Nekem mindenképpen elnyerte a tetszésemet, és remélem, hogy ti is hasonlóan fogtok érezni, ha elolvassátok.

Borító: nagyon szuper, bár nem tudom, hogy minek kell oda macska, mikor a történetből kiderül, hogy Sophie allergiás a macskaszőrre.
Kedvenc karakter/ek: Archer, Mrs. Casnoff, Jenna, Cal, Elodie
Utált karakter/ek: Anna, Chaston, Sophie
Amit imádtam: Sophie és Archer csókolózásást
Amit utáltam: ami kiderült Archer-ről, meg még Alice-t
Sztori: 5/5* - ezer milliószor újra!! Megőrülök az ilyen fajta könyvekért. ♥
Puszii: Viki☺♥

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

 

Sziasztok Molyok! Nagyon régen nem hoztam semmilyen értékelést és ezt őszintén sajnálom. Most végre elolvastam már egy könyvet, amit ha érdekel, kísérjetek figyelemmel. 

Fülszöveg: A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól...

  Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

  És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát - de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey? 

  Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked? 

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Szereplők: Na hát ha így nézzük, akkor kezdem is Alexis-el. Nem kedveltem a karakterét valamilyen furcsa szempontból. Igazából fogalmam sincs, hogy miért. Talán az elején nem ragadott meg, így azután hiába próbálja a legjobbat kihozni magából, akkor sem fogom szeretni. Lényegtelen. Rózsaszín haja, kék szeme van, ami alapjáraton nekem iszonyú cuki párosítás, na de nem rajta. Az egész lénye idegesített. Olyan rossz érzésem volt nála mindig. Mondjuk igazából az egész könyv alatt ez a félelmetes, rossz érzés kerített hatalmába, szóval ezen annyira nem csodálkozom.
Aztán ott volt Kasey. Eleinte annyira imádtam, sőt ha jobban belegondolok, akkor az egész könyv alatt imádtam. Nem tudom, hogy ez nálam miféle őrültség, de oda voltam érte. Lehetséges, hogy azért, mert normálisabb énje a húgomra emlékeztetett, ugyanis leírás alapján a húgom tiszta kiköpött mása lenne Kasey-nek. Még az életkor is stimmel.  
Megan a következő. Na a legkedvencebb női karakterem volt. Magabiztos, tökéletes és mégis tökéletlen. Annyira magával ragadott a személyisége, hogy egyszerűen nem tudtam nem csodálni. Nagyszerű és csodálatos ember.
Aztán direkt kiírom a teljes nevét. Dobpergés. Carter Blume. Igaz nem túl sokat szerepelt a könyvben, mégis annyira belezúgtam, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Az egyik legtökéletesebb pasi karakter. Nem a bunkó focisták csapatát erősítette, hanem művelt, intelligens és eszméletlen srác volt. Csak azt nehéz felfognom, hogy miért pont Alexis kellett neki. Találna ezer milliószor jobb nőt. Mondjuk Megan-t. Imádnám.

Történet: A történet saját megállapításom szerint napjainkban játszódik egy teljesen átlagos családi házban. Vagy mégsem? Az átlagos házról mint kiderül, picit sem az aminek gondoljuk. Gyilkosság miatt egy gonosz erő szállta meg, ami hatalmába akarja keríteni Alexis kishúgát, majd megölni azoknak az embereknek a családjait, akik a halálát okozták. Sarah élete tökéletes volt, míg nem le nem esett egy fáról a babáját szorongatva az iskolatársai hibájából. Azonnal meghalt. Kasey-ék akkor költöztek oda, mikor Alexis még csak 7 éves volt. Már akkor hallott furcsa hangokat, ám Shara (Megan halott anyukája, aki a házban halt meg) megvédte őt. Persze szellemként. Szóval Shara-é lett Alexis, Sarah-é pedig Kasey. Na melyik járt jobban? Hát persze, hogy a mi drága Alexis-ünk.
Kasey egyre furcsábban kezd viselkedni, ahogy a szellem (Sarah) lassan átveszi felette az irányítást. De vajon Kasey képes lesz leküzdeni a szellem akaratát vagy engedelmeskedik neki és elpusztít mindent maga körül? Még Alexis-t is?
Megtudhatod a továbbiakat, ha elolvasod a történetet.

Borító: Eszméletlen♥
Kedvenc karakter(ek): Kasey, Megan, Carter
Sztori: 5/5 - újraolvasás!!♥☺

Puszii: Viki☺♥