Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve

 

Sziasztok Molyok! Elég régóta tartozom már ezzel a könyvvel, szóval vettem a fáradtságot és belekezdtem a kritikába. 

Fülszöveg: 

Szép új világ?  

  Egy olyan társadalomban,

ahol a nemkívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják,

három szökevény száll szembe a rendszerrel, mely "bontásra ítélte" őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, 

mert túl sok a baj vele. 

Risa árva, és ezért jelölték ki a bontásra,

hogy spóroljanak a költségeken.

Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei

már születése pillanatában eldöntötték.

A véletlen sodorja őket egymás mellé,

és a kétségbeesés tartja össze őket, 

ahogy árkon - bokron át menekülnek,

miközben tudják, hogy az életük a tét.

Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat,

már nem bánthatják őket - de amikor egy egész világ vadászik rájuk, 

a tizennyolc nagyon - nagyon távolinak tűnik. 

Te vajon túlélnéd?

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Ez a könyv valami hihetetlen volt. 

A nagyszerűen felépített cselekmény, a nézőpontváltások, a szerethető karakterek. 

Mégis egy valamit nem értek?

Hogy lehet valakinek jó érzés szétbontatni a gyerekét?

Nem vagyok szülő, még csak közel sem vagyok hozzá, de nem lennék képes ezt tenni a gyerekemmel. 

Connor Lassiter. Az elejétől kezdve imádtam a karakterét és ez az egész könyv alatt így volt. Bátor, vakmerő, de mégis van benne valami emberi. 

Hiába gyilkolt volna a saját életéért, az ösztönei mindig emberiek voltak. 

A problémám csak az volt, hogy megkedvelte Risa-t. 

Ha már itt tartunk, Risa karaktere nem lett a szívem csücske, éppen ezért is idegesített a Connor-al való szorosabb kapcsolata. A történet közepéig kb. csak magával törődött. Azt akarta, hogy történjen bármi, de neki mindig jó legyen. 

Levi Jedediah Calder. Legszívesebben sokszor addig ütöttem volna, amíg észhez nem tér. Mégis ki a franc élvezné azt ( még akkor is ha ebben nevelték bele), hogy önkéntesen feláldozza magát, mint tized? Én nem lennék ennyire ostoba az biztos. 

Lev mikor találkozik Cyrus Finch-el, akkor láttam meg benne azt a fiút, aki harcolni akar az életéért. Aztán megint tizedként köt ki az átalakító táborba, ráadásul még fel is akarja magát robbantani. Normális az ilyen? Kérdem én. 

Cyrus karakterét kedveltem. Nagyon érdekesnek találtam, ami vele történt és azon izgultam, hogy Shusterman mit fog kihozni ebből a kettős tudathasadásos állapotból. Így tudnám a legkönnyebben megnevezni azt, hogy valaki más is van a fejünkben. 

Aztán ott volt még Roland, akit az elejétől fogva kedveltem. Tudtam, hogy magának akarja a vezető pozíciót és, hogy bármit megtenne azért, hogy ő életben maradjon, de egyszerűen képtelen voltam utálni őt. 

A történet végén, egyszerűen leblokkoltam. Iszonyatos volt végigolvasni azt, ahogyan szétbontanak egy embert. Annyira morbid volt az egész, hogy legszívesebben bevertem volna valaki képét, hogy ennyire érzéketlen emberek nem létezhetnek. De sajnos meghalt, akit annyira szerettem és bár fájdalommentesen, azért nekem elég sok fájdalmat okozott.

Hayden volt még az, akit annyira megkedveltem, meg talán picit az Admirális. 

Összefoglalva nagyszerű könyv volt, bárkinek ajánlom, aki szereti az ilyen könyveket. 

Borító: Nagyon tetszik, bár nem értem azt a tűzszerűséget a kéz körül. Vagy az vér?

Kedvenc karakter/ek: Connor, Roland, Cyrus, Hayden, Admirális

Utált karakter/ek: Risa és (talán egy picit) Lev

Amit imádtam: Az izgalmas jeleneteket, hogy kit miért ítéltek bontásra, a sok akciót

Amit utáltam: A bontás folyamatát, a karakterek ostoba tetteit

Sztori: 5/5** - zseniális és izgalmas. 

Puszii: Viki☺♥            

     

 

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

 

Sziasztok Molyok! Meg is hoztam az ígért kritikát.

Fülszöveg: 

DUFF = Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő.

A 17 éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, minthogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 

Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 

Amikor pedig Wesley Duff-nak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesley-t. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos "ellenségek extrákkal" kapcsolatba. 

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is eléggé kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja. 

  

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Hol kezdjek ennek neki? Biztosan volt már közületek mindenkinek olyan érzése, hogy nem elég csinos, szar ember vagyis egy DUFF. 

Bianca Piper egy olyan lány, aki kiáll maga mellett és lassan elfogadja magát olyannak amilyen. 

A személyiségem nagyon hasonlít az övére. 

Igazából sosem voltam megelégedve magammal, a külsőmmel vagy bármi egyébbel velem kapcsolatban. 

Bianca felnyitotta a szemem. Ő egy nagyszerű ember. Minden rossz ellenére küzdött a maga igazáért. 

Igazából egyetlen egy dolgot nem szerettem benne. Amiben nem hasonlítunk. Méghozzá azt, hogy minden problémája megoldása érdekében Wesley ágyába ugrott. 

Ha már szóba jött el kell, hogy mondjam, hogy Wesley Rush-nál nagyszerűbb pasiról még nem igen olvastam. Elbűvölt. Szeretem a macsó fiúkat, akik a lelkük mélyén igazi érző, szeretetteljes pasik. 

Wesley Rush igazából nem figyelemre, hanem szeretetre vágyott, amit a szülei nem adtak meg neki. Bianca viszont igen, még ha ezt utálattal is fejezte ki. 

Casey és Jessica karakterei elképesztőek voltak. Csinos, nagyszerű lányok, akik ráadásul még népszerűek is. Nagyon szerettem őket. 

Bianca és Wesley szüleitől egyszerűen a plafonra tudtam volna mászni. Már idegességemben a falat kapargattam. Hogy lehetnek valakinek ilyen szülei? Nem tudom felfogni, hogy ki képes elhagyni a saját gyermekét önmaga érdekében?  

Ez a könyv páratlan élmény volt nekem. Sok mindent tanultam belőle és sok hasznos tanáccsal látott el. 

Egy nagyszerű történetet kaptam. Mindenkinek ajánlom, akik szeretik a YA-könyveket. 

Borító: Nem tetszik.
Kedvenc karakter/ek: Wesley, Bianca, Casey, Jessica
Utált karakter/ek: nincs.
Amit imádtam: Wesley pillanatai.
Amit utáltam: nem volt ilyen.
Sztori: 5/5** - nagyszerű volt.

Puszii: Viki☻♥

Halloween Book Tag

 

Sziasztok! Nagyon boldog Halloween-t kívánok minden kedves Molynak! A Halloween a kedvenc ünnepem, szóval gondoltam, hogy megleplek titeket egy Tag-el. Jó szórakozást!

• Kedvenc ijesztő, hátborzongató olvasmányod a Halloween szezonban? 

Nem mondhatnám, hogy van ilyen. Az egyetlen, amitől elég rossz érzéseim támadtak az A rossz lányok nem halnak meg című könyv Katie Alender-től.

• Az eddig olvasott legijesztőbb pillanatod egy könyvben?

Nincs ilyen szerintem.

• Öltöztél már be könyv karakternek Halloween-ra?

Sajnos nem volt még rá alkalmam, de tervezek ilyet a jövőben. Az Árnyvadászok a terveim közt vannak.

  

• Ha beöltözhetnél bármelyik könyves karakternek, ki lenne az?

Valószínűleg egy Árnyvadász, lehetőleg Izabell vagy Clary.

• Mit gondolsz, mely kedvenc könyves karaktereid mennének veled Adsz vagy Kapsz-ozni? 

Amennyire szereti ezeket a dolgokat szerintem Magnus tutira elkísérne, talán, ha nagyon szépen kérem akkor Ben Parish is csatlakozna, vagy esetleg Effie Trinket. Ő biztosan imádná.

• Minek öltöznének be?

Magnus valószínűleg boszorkánymesternek, Ben zombinak (elég vicces szitu), Effie-nek pedig be sem kellene öltöznie. Elég magát adnia.

• Milyen típusú horrorok a kedvenceid?

Az olyanok, amiben emberek vagy mutánsok gyilkolnak, sok a kibelezős, feldarabolós jelenet, illetve szeretem, mikor élőhalottakról is van szó benne.

• Ha Adsz vagy Kapsz-ozóknak adhatnál könyvet, melyiket adnád?  

A saját könyveimből egyiket sem. Ráadásl könyvet sem adnék, ugyanis a könyveim számomra nagyon fontosak. Ami az enyém, az az enyém.

• Melyik könyvvel jártál úgy, hogy ijesztőnek ígérkezett, de nem volt az?

Nem rég olvastam Brenna Yovanoff: Az elcserélt című könyvét és nekem ezt fájdalmas volt végigszenvedni. A fülszöveg és az alapsztori alapján kicsit ijesztő vagy minimum libabőrt okozó könyvet vártam, de ehelyett csak untatott az egész.

• Melyik könyv nem érkezett ijesztőnek, de mégis ijesztő volt?

Húha! Nem mondhatom ijesztőnek, inkább a felkavaró jelző illene rá. Ez pedig nem más, mint Stephen King: Hosszú menetelés. 

• Az általad olvasott horror könyvben volt-e olyan pillanata a főszereplőnek, amikor valami butaságot csinált, de olyat, hogy a valóságban belehalt volna? 

Biztosan volt ilyen, de én nem emlékszem most jelen pillanatban rá. Vagy talán mégis. A Luxen sorozatban elég sok hülyeséget csinált Katy, amibe amúgy belehalt volna, de ez nem horror könyv, szóval olyat nem tudok.

• Volt olyan karakter, aki túlélte a horrort, de te reménykedtél benne, hogy meghal?

Nem! Nem olvastam sok horrornak mondható könyvet, éppen ezért nem igazán tudok ehhez semmit sem írni.

• Melyik az a horror, amelyik túl röhejes ahhoz, hogy ijesztő lehessen?

Erre eddig csak egy könyv volt. Mégpedig Stephen King: Állattemető. Mind könyvben, mind filmben röhejes.

• Van olyan horrorod otthon, amit el akarsz olvasni ugyan, de félsz az elolvasástól?

Nincs.

• Mely könyveket ajánlod Halloween-re?

1.  Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg
2. Jamie McGuire: Red Hill
3. Stephen King: A hosszú menetelés
4. Igaz nem ijesztő, de szerintem jó kis olvasmány lenne Rick Yancey: Az 5. hullám című könyve.

Tudom jól, hogy Halloween tegnap elmúlt, de sajnos a Halloween party miatt, amit tartottunk, nem tudtam feltenni a Tag-et. Remélem, nem nagy baj! 
Nekem személy szerint a Halloween a kedvenc ünnepem, remélem sokan vannak még így ezzel. Ilyenkor szabadjára engedhetem az őrültebbik énemet. 

Puszii: Viki☻♥ 

Rick Yancey: Az 5. hullám - Visszavágunk

 

Azt hiszem, hogy ezzel az értékeléssel már elég sokat csúsztam, szóval most el is hoztam nektek. 

Fülszöveg: 

Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 

A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 

A negyedik után egyetlen szabály maradt:

NE BÍZZ SENKIBEN!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M16-os gépfegyver, lőszer és Bowie kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie 16 éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egy valami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. 
,,Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz!" - ez a meggyőződése. 
De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. 
Föladja vagy fölveszi a harcot? 

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Hogyan is kezdjek ennek neki? Mielőtt magát a történetet és a szereplőket kezdeném el boncolgatni el kell, hogy mondjam, mennyire zseniális író Rick Yancey. Megfelelően izgalmas, a fotelhez ragaszt és képtelen vagy betelni a történeteivel. Ilyen volt Az 5. hullám is.

Milyen érzés lehet az, ha idegen erők veszik birtokukba a bolygónkat és irányítanak minket? Mellesleg megjegyzem, hogy én kicsit sem örülnék neki.
Cassie Sullivan egy bátor, vakmerő és egyben nagyon makacs lány. Volt olyan pillanata, amikor igazán pofon tudtam volna vágni, hogy ébresztő kislány, éppen meg akarnak ölni, de mindemellett nagyszerű karakter volt. Mindent megtett azokért, akiket szeret és valljuk be, hogy a szeretetnél nem sok nagyobb erő létezik.

Ben Parish - Zombi - karakterébe túlzás nélkül mondhatom, hogy beleszerettem. Bár szerintem ezen már nem igazán lepődtök meg, hiszen szinte minden könyvben van egy ilyen áldozatom. Oda meg vissza voltam érte. Nekem ő volt a biztos pont, hogy igenis túl lehet élni ezeket a szörnyűségeket megfelelő akaraterő és bátorság mellett. A karaktere mondhatni előrelendítette a könyvet és a történet alakulását is merőben befolyásolta.

Evan Walker -t nem tudtam megszeretni. Ő egy olyan ember vagy nem ember volt, aki kihasználta a helyzetét, de emellett védelmezte is Cassie-t. Egyszerűen nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy egy amúgy szerethető karakterből Yancey gyártott egy utálatos karaktert. Valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, de nekem Evan nem tartozott a jó karakterek közé.

Aztán ott volt még az a rengeteg mellékszereplő. Mazsola, Cassie öccse imádnivaló kissrác volt, őt nagyon bírtam. Aztán Adu-t ki nem állhattam. Túl nagyképű picsa volt. Nekem nem jött be a karaktere.Aztán ott volt még Porcelányka, akit a maga fura módján megszerettem. Süti is nagyon cuki volt.

Összességében nekem nagyon bejött a könyv és eléggé jellemzi a mostani társadalmat is. Az emberek lassan már önmagukat - a saját fajukat - irtják ki minden megbánás nélkül. Ez az, ami undorító dolog. A saját szegénységi bizonyítványunkat mutatjuk fel ezzel.

Ez a történet felnyitotta a szememet mégha nem is ez volt az üzenete.
Csodálatos volt!

Borító: Imádom a sima és a filmes borítót is.
Kedvenc karakter/ek: Ben, Mazsola, Cassie
Utált karakter/ek: Evan, Adu, Vosch
Amit imádtam: minden Ben Parish pillanatot.
Amit utáltam: az Evan pillanatokat és Azokat. (Akik olvasták, tudják miről beszélek.)
Sztori: 5/5** - zseniális, fenomenális, imádom!

Puszii: Viki☻♥

 

Autumn Book Tag

 Helló Molyok! Úgy gondoltam, hogy mivel nem sok időm van, ezért bedobok egy Tag-et, remélem megelégedtek vele. Pussz!
 

•  Reccsenő falevelek - válassz egy könyvet, amelynek a borítóján őszi színek (piros, sárga, barna) vannak. 

Kb. 10 perce gondolkodok már itt a gép előtt és azt hiszem, hogy Rick Yancey: Az 5. hullám című könyve ilyen. 

 

• Kényelmes, meleg pulcsi - Melyik könyv tölt el melegséggel? 

Melegséggel? Vagyis ami olyan kis cuki, hogy szívet melengető történet? Hát basszus, mostanában nem igazán olvasok ilyeneket. Ha nagyon muszáj mondanom, akkor szerintem a Csontváros- t választom Cassandra Clare- től. 

• Őszi vihar - Válassz egy könyvet VAGY műfajt, amit egy viharos napon olvasnál! 

Mind hangulatilag és történetileg is a hideg ráz tőle vagyis egy viharos napon pont erre van szükségem. Ez pedig nem más, mint az Elcserélt Brenna Yovanoff- tól. Elképesztő történet, de erről majd inkább kritikában áradozok.    

• Hideg, csípős szél - Ki a legmenőbb karakter, akivel helyet cserélnél? 

Már csak a pasik miatt is, de ide mindenképpen Cassiopea Sullivan-t választom. Csodálatos karakter. Az ötödik hullám csodája.  

• Forró almabor - Melyik alulértékelt könyvet szeretnéd látni a legfelkapottabbnak? 

Fogalmam sincs, de komolyan. Szerintem nem olvastam még eddig olyan könyvet, amit annyira alulértékeltek volna. 

• Kabát, sál és kesztyű - Melyik a legkínosabb könyvborító, amivel rendelkezel és nem szeretnéd, ha bárki látná? 

Ilyen nincsen. Bármelyiket láthatja bárki, semmi kínos nincsen benne. 

• Sütőtök - Melyik a kedvenc őszi ételed? 

Sajnálattal közlöm, de szerintem ilyen sincs. A sütőtököt utálom, a diót szintén, a gesztenyét is szóval nem tudom mondani egyet sem. Nem őszi, de a brokkoli krémlevest imádom! 

Remélem tetszett ez a kis Őszi Tag. Igyekszem minél hamarabb jelentkezni, addig is millió puszi!      

Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal

 

Sziasztok Molyok! Őszintén sajnálom, hogy mostanába egyre kevesebb időm van az írásra és ezért kárpótolni szeretnélek titeket ezzel a kritikával. 

Fülszöveg:

Ha igazán hiszel az álmaidban, soha ne add fel őket!
Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül.
Miát elnyelte egy szörnyű februári napon a tenger, és számára akkor megállt az idő. Mélyen alszik, mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Ismerős hang veszi körül, védelmezi, távol tartja tőle a szenvedést, álomba repíti, ahol közel érezheti magához, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél. Szólongatja őt, valamiképp mindenáron fel akarná ébreszteni. De neki esze ágában sincs.
Ám csaknem két hónap után Mia végül magához tér. Valaki azt akarta: jöjjön vissza az életbe valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse.

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Őszintének kell lennem, mert nem állíthatok valótlant az érzéseimről. Úgy éreztem, mintha egy álomvilágban élnék az olvasás közben. Túl sokat vártam és túl keveset kaptam. Mia kifejezetten az a karakter volt a könyvben, akit nem kedvelek. Makacssága, türelmetlensége, hisztijei és még sorolhatnám napestig, de az senkit sem érdekelne. Prímabalerina. Öngyilkossági kísérlet.
A helyzet az, hogy a szegény kis Miának részemről nem kellett volna öngyilkossággal próbálkoznia. Az életed ajándék és bárkit is veszítesz el, soha nem adhatod fel. Ő sem akarná, hogy feladd. Megvárna, hogy egyszer, valamikor találkozhassatok, de addig is élj tovább, önfeledten, boldogan, bármilyen nehéz is.
Patrick az egyik legönzetlenebb karakter, akit valaha "megismerhettem" az olvasásaim során. Szeret és képtelenségnek tartja azt, hogy végignézze ahogy meghalsz. Nem bírja elviselni, hogy Mia mindezt miatta teszi, éppen ezért megakadályozza, hogy öngyilkos lehessen.

Tulajdonképpen Patrick-nak köszönheti azt, hogy még mindig él. A karrierjét is felakarta adni azért, hogy meghalhasson. Milyen ember az ilyen?
Most komolyan, bárkivel megtörténhet, hogy elveszíti élete nagy szerelmét, de ahelyett, hogy megfutamodna, szembenéz a fájdalommal és az űrrel, amit a szerette elvesztése okozott.
Minden pillanat számít. Minél többet vesztegetsz el az életedből, annál kevesebb gyönyörű dolgot tapasztalhatsz meg. Ha folyton csak a fájdalom tölti ki az életed, akkor előbb vagy utóbb, de belekergeted magad az öngyilkosságba.
Mia kibírta volna, hiszen erős lány, de annyira kétségbe volt esve, hogy már a gondolat is, hogy Patrick nincs többé, megrémítette.
A történet számomra egyszerű, de nagyszerű volt.
Élveztem. Sírtam is egy picit.

Borító: Nem tetszik. Túl egyszerű.
Kedvenc karakter/ek: Paul, Patrick, Olga
Utált karakter/ek: Mia, Massimo
Amit imádtam: az angyali szálakat a történetben.
Amit utáltam: a balerina szálakat, illetve Mia szarakodását.
Sztori: 5/4 - azért tetszett.

Puszii: Viki☺♥
 

 

Stephen King: Hosszú menetelés

 

 Sziasztok Molyok! Tisztában vagyok vele, hogy már nagyon régen megígértem, hogy hozom e könyvnek a kritikáját és őszintén sajnálom, amiért ilyen későn jutott csak sor rá. Remélem azért még velem vagytok!

Fülszöveg: 

Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett Hosszú Menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességgel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.

Stephen King korai, álnéven írt gyöngyszeme az Éhezők viadalá-hoz hasonló, kegyetlen, kétségbeesett világot mutat be.

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Hol is kezdhetnék ennek neki? Mert bárhonnan is nézzük leírni is annyira szörnyű lesz, mint olvasás közben átérezni. Szabályosan lelki traumaként szolgálhatna ez a könyv. Fájt. És itt nem fizikai vagy szellemi fájdalomra gondolok. Nem külsőre. Hanem belül, a lelkem mélyén iszonyatosan megrengetett ez a könyv. 

A történet egy kegyetlen és diktatórikus Amerikában játszódik, ahol 100 fiatal fiú nekivág egy hosszú útnak. Ezzel még semmi probléma sem lenne, hiszen oké hagy sétáljanak. Aztán jön a fordulat, ahol kiderül, hogy életre-halálra megy ez a menetelés. 

Garraty volt a főszereplőnk, aki bátorsága révén jelentkezett. Visszamondhatta volna, mert pontosan tisztába volt a következményekkel, hogy mi várhat rá, ha nem bírja tovább. 

Zavart, hogy a fiatalok csak azért jelentkeztek ide, hogy teszteljék önmaguk akaraterejét. Undorító. 

Volt választása! Nem mindenkinek adatik meg ez a fajta luxus!

A nyeremény kecsegtető, a dicsőség szintén. De kérdem én, megéri? Megéri feladni a családot, az életet, a boldogságot csak azért, hogy bebizonyítsd, hogy képes vagy rá? Senkinek nem kell bizonyítanod. Magadnak sem. Mert nem muszáj. 

Akikkel Garraty megismerkedett a menetelés során, a legtöbbjük annyira a szívemhez nőtt, hogy némelyiküknél vagy mondjuk az egész könyv alatt, az a bizonyos gombóc a torkomban volt. Van, akinél annyira sírtam, hogy nem láttam a betűket. 

Mondja meg nekem valaki, hogy mi értelme volt ennek? Mire volt jó ez az egész?

Ártottak ezek a fiúk valakinek? Bántották az őrnagyot? A katonákat? Bántottak ők bárkit is?

Nem!! Mégis tessék! Ez a sorsuk. Bár ők választották ezt az utat, szerintem a hiba még mindig a diktatúrában volt. 

A történet során életszerű helyzetek, érzések kaptak szerepet a könyvben, aminek igazán örültem. Az érzékeltetés nagyszerű volt, mert a lelkemre tudott hatni, ami igazából nagy szó, ugyanis sosem szerettem az efféle történeteket. 

Garraty a szívemhez nőtt. Olyannyira, hogy már senki mást nem is láttam a vége felé, csakis őt. 

Megérte elolvasnom King könyvét, ugyanis más szemmel nézem már a diktatórikus világot és az erőt, ami a fiatalokban van. Na meg azt, hogy a legtöbbjük folyton ostoba döntéseket hoz. 

Borító: Áucs! Fáj még ránézni is. Annyira érzékelteti a hangulatot, hogy jobban szeretem, ha lefordítva fekszik az asztalomon. 

Kedvenc karakter/ek: Garraty, McVries és a legtöbb menetelő

Utált karakter/ek: az őrnagy, a katonák és szerintem a menetelők között is volt, de nem emlékszem a nevére.

Amit imádtam: az írásstílust, az érzelmeket

Amit utáltam: diktatúrát, az egész menetelést

Sztori: 5/4 - még mindig fáj.

Puszii: Viki☺♥

John Green: Papírvárosok

 

Sziasztok Molyok! Mint ahogy az várható is volt, meghoztam újabb olvasmányom kritikáját. Eléggé rá kattantam John Green könyveire, aminek azért is örülök, mert eddig egyetlen egyben sem csalódtam. 

Fülszöveg:

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

 Mikor először megláttam ezt a könyvet, elbizonytalanodtam. Olvastam már korábban Green írta könyveket, de ezzel a címmel nem tudtam, hogy mire számítsak. Aztán a fülszöveg megfogott.
 

Quentin már elsőre belopta magát a szívembe. Imádnivaló, szerethető karaktere volt. Olyan kisfiúsan cuki. Éltanuló, nem lógott még soha, késése és hiányzása sincs, buliba sem nagyon járt, mégis van benne valami, ami miatt Margo Roth Spiegelman felfigyel rá. 

Ha már szóba került Margo, akkor megjegyezném, hogy imádom mind a karaktert, mind pedig a nevet, amivel John Green megajándékozta. Azért is szerettem, mert magabiztos volt, nem félt a tettei következményeitől, kész volt a változásra vagy változtatásra. Szellemes és vicces volt. A hasonlata pedig felettébb tetszett. 

Papírváros a papír lánynak! 

Margo egy igazán bátor lány. Imádtam, hogy megbosszulta a "barátait".
Ben és Radar hülyeségein annyit röhögte, hogy már a szemem is könnyezett. Sokszor vágytam ilyen emberekre az életemben, akik nem valami népszerűek, de mégis el lehet velük hülyülni.

Adottak a szereplők, akik gimis éveik alatt próbálnak kitörni. Itt az érettségi, a suli vége és rájönnek, hogy még nem is éltek igazán. Első lógás, első buli, első igazi szerelem. Miért van az, hogy csak akkor látjuk valaminek leginkább az értelmét, ha azt a szeretteinkkel visszük véghez? Talán kell nekünk is a szabadság, amiben a szeretteink is helyet kapnak. Quentin lassan rájön, hogy Margo Roth Spiegelman nem egy különleges, zavarodott személyiség, hanem csupán egy lány, aki többre vágyik az unalmas, monoton hétköznapoknál, amibe neki is helye lenne, ha élne a lehetőséggel.

A könyv pörgőssége már megint magával ragadott, ahogy eddig minden egyes John Green könyv. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy mi ennyire nagyszerű az írásába, de beleszerettem ezekbe a könyvekbe. Képes megfogalmazni a mai tinik világnézeteit, talán ezért is vált ez a könyv is ekkora kedvencemmé. Minden egyes sort valósággal szívtam magamba, mint egy porszívó.
Valami hihetetlen élmény volt.

Borító: a sima borító az még mindig iszonyatosan tetszik, viszont a filmessel sincsen nagyobb bajom!:)
Kedvenc karakter/ek: Margo, Quentin, Ben, Radar, Lacey
Utált karakter/ek: Chuck, Jase, Becca
Amit imádtam: Az egész könyvet. Nem hiszem, hogy lett volna benne olyan rész, ami nem tetszett volna. Nevettem, elszomorodtam, de boldog befejezést kaptam.
Amit utáltam: NINCS ILYEN!
Sztori: 5/5***- bármikor és bárhol! ♥♥♥

Puszii: Viki☺♥

John Green: Alaska nyomában

 

Sziasztok Molyok! Meg is hoztam az ígért könyvet. John Green ismét nagyot alkotott. Kezdjünk is bele. 

Fülszöveg: A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. 

Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.  

 A kritikám spoiler-t tartalmazhat!

John Green legelső regénye. Mégis a Csillagainkban a hiba megírásával robbant be a köztudatba, ezt a könyvét már 2011-be megírta, amit a Gabo Kiadó jelentetett meg. Ez már a második könyv, amit a kezembe vettem John Green-től. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam.

Ezúttal nem egy női szemszögből olvashatunk, hanem Miles Halter szemén keresztül láthatjuk a világot. Ahogy a barátai hívják, Pufi, egy igazán kedvelhető karakter, akinek a humora mindig meg tudott nevettetni. Miles jelentkezik egy bentlakásos iskolába Culver Creek-be, hogy megtalálja az a bizonyos Nagy Talánt. Miles apránként megismerkedik szobatársával, Chippel (Ezredes), aki megtanítja, hogyan élje túl a gimit. Hogy kerülje ki a hétköznapi harcosok, azaz a gazdag kölykök piszkálódásait, hogyan dohányozzon az iskola területén belül, hogyan kerülje ki a Sast, akinek a szeme mindent és mindenkit figyel.

Alaska az egyik legszerethetőbb karakter a világon. Elég sok közös tulajdonságom van vele, éppen ezért is kedveltem meg annyira. Magabiztos, bátor, kitartó. Van benn valami, ami miatt az emberek felfigyelnek rá. Átéreztem a fájdalmát, sokszor sajnáltam.

Ezredes és Takumi. Felejthetetlen karakterek. Belopták magukat a szívembe. Mindennél jobban ágynék arra, hogy ilyen emberek éljenek csak a világba.

John Green-nek ismét sikerült maradandót alkotnia. Minden egyes sort faltam. Nem tudom, hogy az fogott-e meg benne, ahogy Green ír, vagy pedig maga a sztori, de biztosíthatok mindenkit, hogy nekem felejthetetlen volt.

Borító: egyszerű, de nagyszerű. Imádom!
Kedvenc karakter/ek: Aalska, Ezredes, Takumi, Pufi
Utált karakter/ek: nincs
Amit imádtam: mindent
Amit utáltam: -
Sztori: 5/5**-John Green most sem okozott csalódást. Ha teheted, mindenképp olvasd el!

Nyári Book Tag

Sziasztok Molyok! Ma egy book taggel érkeztem hozzátok, mert végre rá vettem magam, hogy mivel nyár van, ezért egy ugyan ilyen témájú taget hozzak. Jó szórakozást!☺

• Egy nyárias borító:

Ez az állítás egy kicsit több gondolkodást igényelt, de végül a választásom Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című trilógiájára esett.

 

•  Melyik fiktív helyszín lenne a tökéletes nyaralási úticélod?

Erre az állításra képtelenség egy helyszínt írni, mert nagyon sok helyre elmennék, amikről már olvastam. Vegyük sorba. Kezdjük akkor a L'eihr bolygóval (Elidegenítve), Idris (Végzet ereklyéi sorozat). Kapásból most több nem jut az eszembe. 

•  Lassan elindulsz nyaralni. Melyik lenne az a novella, ami biztosan kitartana a repülőút alatt?

James Dashner Útvesztője a megfelelő választás. Lefoglalna, ráadásul elég hosszú, hogy az egész úton kitartson. Aztán persze álmodozhatnék Thomas-ról. :') 

• Elfogott a nyári szomorúság. Melyik az a könyved, boldog könyv, ami mosolyt csalna az arcodra?

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1-8-ig. Egyszerűen nem lehet rajta nem nevetni.  

• Egyedül üldögélsz a strandon. Melyik könyves karakter lenne a "beach bébid"?

Jace (Végzet ereklyéi), Thomas (Útvesztő), Archer (Hex Hall), Chris (Lélegezz velem), Aelyx (Elidegenítve), Fuentes Tesók (Tökéletes Kémia trilógia). 

•  A fagyid mellé egy fagyos, menő mellékszereplőt akarsz. Kit választanál?

Fagyos is és menő is? Ráadásul mellékszereplő? A fagyos távolságtartót takar vagy mi? Ezt nem nagyon tudom értelmezni, de mivel kéne valaki, akivel fagyizni megyek, ezért legyen Zsolti (Szent-Johanna Gimi). Szuper társaság lenne. Vicces, menő és ultra cuki. 

• Melyik könyv ragyogta be a napodat?

általában az a könyv, amelyiket aktuálisan olvasom. Szóval ez nem más, mint John Green: Alaska nyomában. Ebből hamarosan kritika lesz.

• Egy borító, amin van sárga: 

Igaz, hogy még nem olvastam, de kapásból ez a könyv jutott eszembe, aminek a borítójába sárga található. Ez nem más mint, Sara Gruen: Vizet az elefántnak. 

• Melyik a kedvenc strandos olvasmányod?

Hát ha őszinte akarok lenni, akkor strandon eddig még nem olvastam soha. Ha ott vagyok, akkor inkább élvezem a vizet és nem pedig olvasok. Szóval ide nem tudok semmit írni. 

• Melyik akciódús könyv késztetett arra, hogy elrohanj a fagyizóba? 

Igazából minden este fagyizni járok szóval lehetetlenség egyet írni.

• Leégtél. Melyik köny vége okozott neked fájdalmas élményt? 

Talán most csak John Green: Csillagainkban a hiba című könyvével tudnék előállni. 

• Naplemente. Melyik könyv vége okozta a legnagyobb boldogságot? 

Hű. Ha szemét akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a Lélegezz velem! Jessica Park-tól, mert vége lett, de nem leszek szemét. Alex Flinn: Szörnyszívű című könyvét illeti ez a megtiszteltetés. 

• Egy borító, ami a naplementére emlékeztet:

    

Szerintem ez pontosan ideillik. Sajnos nem olvastam még!

• Melyik az a könyv/sorozat, amit remélsz, hogy elolvasol idén nyáron?

A személyes listámon több, mint 500 könyv és sorozat kap helyet. Ne kelljen már választanom.:)

 

Azt hiszem, hogy ennyi is volt ez a tag. Remélem tetszett.

Puszii☺♥      

Jessica Park: Lélegezz velem!

 

 Sziasztok Molyok! Mint ahogy fel is tüntettem a blogon, végre elolvastam ezt is. Jó olvasást!

Fülszöveg: Mi kell ahhoz, hogy az ember kidugja a fejét a vízből, az ár ellen ússzon és lélegezzen?

Szülei halála után Blythe McGuire-t magával rántja a gyász, alig tud a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen az utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás mindent megváltoztat: tagadhatatlan vonzalom ébred benne a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek a múltja talán még a sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám Chris-t még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja a fulladástól. 

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

Akkor lássuk csak. Mikor megpillantottam ezt a könyvet, azonnal olvasni akartam. Megfogott a fülszöveg, a borító, egyszóval minden. Mindaddig, amíg nem kezdtem el olvasni. Na ezek után egyszerűen gyűlöltem. 

Szereplők: Főhősünk, Blythe a legutálatosabb karakter, akivel olvasásaim során eddig találkoztam. Pedig higgyétek el, hogy jó sok mindenkit utáltam már. Ő viszont egy nagy rakás undor. 21 éves létére a személyisége nulla, szexmániás, hülye kurva  picsa. Már az elejétől kezdve meg tudtam volna tépni. A családi története viszont nagyon izgalmas és tragikus volt, de tetszett, ahogy Park szemléltette az olvasóval. 

Chris a maga sármos módján kedvelhetőbb karakternek bizonyult, de még ő sem nyerte el a tetszésemet. Ő a tipikus helyes fiú, jó az ágyban, tragikus élettörténettel. Már rosszul vagyok az ilyenektől. Komolyan szánalmas, ahogy mindent e köré lehet építeni.

Ott vannak a Shepherd testvérek és Zack. A legkedvencebb kedvenceim a világon. Eric és Zack a világ legcukibb párosai. A melegeket amúgy is imádom, szóval erről ennyit. Sabin és Estelle pedig odaadó, tehetséges és humoros karakterek, akiket lehetetlenség nem szeretni. Ne felejtsem el megemlíteni James-t sem, aki Blythe tesója. Nagyon imádtam és akkor sem haragudtam rá, mikor átverte Blythe-t.

Történet: Adott nekünk két főhős, akiknek tragikus a múltjuk. Halál, gyász, tragédiák sorozata jellemzi. Itt vannak egymásnak és meg kell próbálniuk segíteni a másikon. Idő közben a vonzódás szerelemmé alakul, amibe azonban elég sok minden beleszól. Blythe Chris segítségével megpróbál túljutni a szörnyűségeken, amik történtek vele. Ezek után a fiúnak is el kéne némi segítség. 

Végül is összefoglalva nem vált a kedvencemmé ez a könyv. Nem volt benne annyira hiba, de túlságosan visszataszító volt a főszereplő karakter. 

 

Borító: ez talán az egyetlen dolog, ami tetszik benne. Szuperül néz ki. 

Kedvenc karakter/ek: Sabin, Estelle, Eric, Zack, James

Utált karakter/ek: Blythe, Chris

Amit imádtam: azt, ahogyan felvázolva látjuk az egész tragédiát és lassan megértjük, hogy mi miért történt. Na és persze drága mellékszereplőinket.

Amit utáltam: Blythe szexmániáját, az egész szerelmi szálat

Sztori: 5/2 - ebből többet nem kérek, ennyi is elég volt. 

Aki kedvet kap az elolvasásra, annak 18 felett ajánlom. Vagy 16. Kinek mi. 

Puszii: Viki☺♥

Közérdekű!

Sziasztok Molyok! Gondoltam, hogy összeszedem azokat a könyveket, amiket olvastam az elmúlt két hónapban, de sosem jutottam el odáig, hogy kritikát is tegyek fel róla. Ha érdekel, akkor kukkantsatok bele!

1. Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű
2. Stephenie Meyer: A burok
3. Suzanne Collins: Az éhezők viadala
4. Suzanne Collins: Futőtűz
5. Jay Asher: 13 okom volt
6. Cassandra Clare: Hamuváros
7. Cassandra Clare: Üvegváros
8. Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók 1.)
9. Kendare Blake: A rémálmok lánya
10.  Simone Elkeles: Tökéletes kémia
11. Simone Elkeles: A vonzás szabályai
12. Maggie Stiefvater: Hollófiúk 1.
13. Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek 

Ennyi is lenne a könyvek listája. Nem olyan sok, de éppen elég ahhoz, hogy igyekezzek a kritika bepótolásával, ráadásul most olvasom mellette Jessica Park: Lélegezz velem! című könyvét. Majd igyekszem! Puszi☺♥

Subject book tag

Sziasztok Molyok! Egy book tag-el érkeztem hozzátok, ami azért van, mert még össze kell szednem a gondolataimat egy kritikához. Remélem tetszeni fog! Csók 

• Matek - egy nagyon unalmas könyv 

Hát ezen őszintén megmondom nagyon sokat kellett gondolkodnom. Talán James Patterson: Maximum Ride sorozata. Egyszerűen merő unalom. A sztori erőltetett, nekem nem nyerte el a tetszésemet. 

• Tesi - egy könyv, amiben valamilyen sport szerepel 

Quidditch. Ha ez sportnak számít, akkor J. K. Rowling: Harry Potter sorozat. Nem túlzottan szeretem, de azért nem vetem meg.   

•  Kémia - egy könyv, amit régen szerettél, de most már nem   

Hú ha. Mi is ilyen könyv? Most egy kis gondolkodást vesz igénybe, hogy keressek egy ilyen könyvet. Talán Suzanne Collins: Éhezők viadala trilógiáját mondanám, mégpedig azért, mert mióta láttam a filmet, az jobban elnyerte a tetszésemet. Nem azt mondom, hogy a könyv nem jó, mert igenis zseniális, de nem hiszem, hogy a közeljövőben újra fogom olvasni. 

•  Történelem - egy történelmi témájú könyv

Bocsi Molyok, de én nem olvasok ilyeneket. Épp elég nekem az, ha a történelem órán végig kell szenvednem egy 45 percet, mert a tanárom egyszerűen elviselhetetlenné teszi a töri órákat. 

• Idegen nyelv - egy idegen nyelvű könyv

Az egyetlen idegen nyelvű könyv, amit olvastam az Daniel Defoe: Robinson Crusoe volt. Nem éppen élveztem, inkább mondhatni csak azért olvastam, mert kötelező volt beadni a róla alkotott angol véleményünket órára. 

• Irodalom - egy klasszikus regény

Amit tényleg és igazán elolvastam az a Voltaire: Candide volt. Gyűlöltem. Valahogy engem nem tudnak lekötni ilyen irodalmi témájú könyvekkel. 

• Földrajz - egy különleges országban játszódó könyv

Hú ha. Azt hiszem, hogy ezen most egy picit el kell gondolkoznom. Nem tudok ilyet szerintem. Fogalmam sincs, hogy mi számít különleges országnak.  

•   Nyelvtan - egy könyv, amiben rengeteg helyesírási és nyelvi helyességi hibát véltél felfedezni

Istenkém! Utálhattok és higyjétek el, hogy emiatt én is utálom magam, de most olvastam újra Cassandra Clare: Hamuvárosát és rengeteg helyesírási hibába botlottam. Bár mivel pozitív lélek vagyok és imádom az írónőt, ezért ezt nyomdabeli hibának minősítem, szóval felejtsétek el, amit mondtam. 

•  Fizika - egy könyv, amit mindig is utáltál, most is utálod, és mindig is utálni fogod

Nem vagyok benne biztos, hogy volt ilyen, de mindjárt utána is nézek. Meg is találtam az erre az állításra megfelelő könyvet. Értékelésemben is csak 2 pontra futotta. Ez a könyv pedig nem más, mint Sylvia Day: Hozzád kötve . Ezt, hogy őszinte legyek tényleg gyűlöltem és nem csak a sztori, de még a szereplők miatt is. 

• Informatika - egy könyv, amiről nem tudod eldönteni, hogy szereted-e vagy sem

Pont most néztem meg a már elolvasott könyveim hosszú listáját és rátaláltam Beth Reckless: Csókot vegyenek!   című művére. Mint ahogy olvashatjátok a kritikában 3-ast adtam rá, ami a köztes állapot. Valójában nem tetszett a történet alapja, mégis volt benne valami, ami miatt érdemes volt végig olvasnom. 

• Biológia - egy könyv, ami időnként tetszik, időnként nem

Szerintem ilyen nincsen. Nem jut eszembe semmi. Talán, ha jobban belegondolok..á, nincs ilyen. 

• Ének - egy zenei témájú könyv 

Ha zenei témájúnak számít egy picikét, akkor ide megemlíteném Gayle Forman: Hová tűntél? Adam Wilde egy rocksztár, ha ez számít picit zeneiségnek, akkor ezt tudom írni. 

• Technika - egy könyv, amit nagyon vártál, de nagyon csalódás volt

Ez azt hiszem, hogy egyértelmű. Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 1. . Őszintén sajnálom, de nagyot csalódtam. 

• Etika - egy sok tanulsággal rendelkező könyv 

Mihelyst elolvastam az állítást, rögtön beugrott egy könyv. Mind a főhős, mind a testvére rengeteg tanulságot sugároz. A könyv nem más, mint Denise Jaden: Never Enough-Soha nem elég! . Imádtam és rengeteget tanultam belőle. 

• Rajz - egy könyv, aminek gyönyörű a borítója

Ez most komoly? Itt képtelenség egyet választani. Gyönyörű borítót most inkább beillesztek képként, ugyanis nem tudok egy mellett dönteni. Lássuk csak a borítókat!

   Sorolhatnék még millió egyet, de most jelenleg a fényképes letöltéseim között ezekre akadtam rá és mivel le kellene töltenem gyorsan képeket be kell érnem ennyivel. Ezeket a borítókat nagyon szerettem, bár ezek közül csak a Gyönyörű sorscsapáról írtam kritikát. Kár! Majd újraolvasok és a másik kettő is kap pár szót. Mert érdemes. 

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem valamiben egyetértünk Molyok és közös kedvenceink is vannak. Puszi ☺♥