John Green: Papírvárosok

 

Sziasztok Molyok! Mint ahogy az várható is volt, meghoztam újabb olvasmányom kritikáját. Eléggé rá kattantam John Green könyveire, aminek azért is örülök, mert eddig egyetlen egyben sem csalódtam. 

Fülszöveg:

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!

 Mikor először megláttam ezt a könyvet, elbizonytalanodtam. Olvastam már korábban Green írta könyveket, de ezzel a címmel nem tudtam, hogy mire számítsak. Aztán a fülszöveg megfogott.
 

Quentin már elsőre belopta magát a szívembe. Imádnivaló, szerethető karaktere volt. Olyan kisfiúsan cuki. Éltanuló, nem lógott még soha, késése és hiányzása sincs, buliba sem nagyon járt, mégis van benne valami, ami miatt Margo Roth Spiegelman felfigyel rá. 

Ha már szóba került Margo, akkor megjegyezném, hogy imádom mind a karaktert, mind pedig a nevet, amivel John Green megajándékozta. Azért is szerettem, mert magabiztos volt, nem félt a tettei következményeitől, kész volt a változásra vagy változtatásra. Szellemes és vicces volt. A hasonlata pedig felettébb tetszett. 

Papírváros a papír lánynak! 

Margo egy igazán bátor lány. Imádtam, hogy megbosszulta a "barátait".
Ben és Radar hülyeségein annyit röhögte, hogy már a szemem is könnyezett. Sokszor vágytam ilyen emberekre az életemben, akik nem valami népszerűek, de mégis el lehet velük hülyülni.

Adottak a szereplők, akik gimis éveik alatt próbálnak kitörni. Itt az érettségi, a suli vége és rájönnek, hogy még nem is éltek igazán. Első lógás, első buli, első igazi szerelem. Miért van az, hogy csak akkor látjuk valaminek leginkább az értelmét, ha azt a szeretteinkkel visszük véghez? Talán kell nekünk is a szabadság, amiben a szeretteink is helyet kapnak. Quentin lassan rájön, hogy Margo Roth Spiegelman nem egy különleges, zavarodott személyiség, hanem csupán egy lány, aki többre vágyik az unalmas, monoton hétköznapoknál, amibe neki is helye lenne, ha élne a lehetőséggel.

A könyv pörgőssége már megint magával ragadott, ahogy eddig minden egyes John Green könyv. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy mi ennyire nagyszerű az írásába, de beleszerettem ezekbe a könyvekbe. Képes megfogalmazni a mai tinik világnézeteit, talán ezért is vált ez a könyv is ekkora kedvencemmé. Minden egyes sort valósággal szívtam magamba, mint egy porszívó.
Valami hihetetlen élmény volt.

Borító: a sima borító az még mindig iszonyatosan tetszik, viszont a filmessel sincsen nagyobb bajom!:)
Kedvenc karakter/ek: Margo, Quentin, Ben, Radar, Lacey
Utált karakter/ek: Chuck, Jase, Becca
Amit imádtam: Az egész könyvet. Nem hiszem, hogy lett volna benne olyan rész, ami nem tetszett volna. Nevettem, elszomorodtam, de boldog befejezést kaptam.
Amit utáltam: NINCS ILYEN!
Sztori: 5/5***- bármikor és bárhol! ♥♥♥

Puszii: Viki☺♥