Azt hiszem, hogy ezzel az értékeléssel már elég sokat csúsztam, szóval most el is hoztam nektek.
Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt:
NE BÍZZ SENKIBEN!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M16-os gépfegyver, lőszer és Bowie kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie 16 éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egy valami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik.
,,Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz!" - ez a meggyőződése.
De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között.
Föladja vagy fölveszi a harcot?
A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!
Hogyan is kezdjek ennek neki? Mielőtt magát a történetet és a szereplőket kezdeném el boncolgatni el kell, hogy mondjam, mennyire zseniális író Rick Yancey. Megfelelően izgalmas, a fotelhez ragaszt és képtelen vagy betelni a történeteivel. Ilyen volt Az 5. hullám is.
Milyen érzés lehet az, ha idegen erők veszik birtokukba a bolygónkat és irányítanak minket? Mellesleg megjegyzem, hogy én kicsit sem örülnék neki.
Cassie Sullivan egy bátor, vakmerő és egyben nagyon makacs lány. Volt olyan pillanata, amikor igazán pofon tudtam volna vágni, hogy ébresztő kislány, éppen meg akarnak ölni, de mindemellett nagyszerű karakter volt. Mindent megtett azokért, akiket szeret és valljuk be, hogy a szeretetnél nem sok nagyobb erő létezik.
Ben Parish - Zombi - karakterébe túlzás nélkül mondhatom, hogy beleszerettem. Bár szerintem ezen már nem igazán lepődtök meg, hiszen szinte minden könyvben van egy ilyen áldozatom. Oda meg vissza voltam érte. Nekem ő volt a biztos pont, hogy igenis túl lehet élni ezeket a szörnyűségeket megfelelő akaraterő és bátorság mellett. A karaktere mondhatni előrelendítette a könyvet és a történet alakulását is merőben befolyásolta.
Evan Walker -t nem tudtam megszeretni. Ő egy olyan ember vagy nem ember volt, aki kihasználta a helyzetét, de emellett védelmezte is Cassie-t. Egyszerűen nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy egy amúgy szerethető karakterből Yancey gyártott egy utálatos karaktert. Valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, de nekem Evan nem tartozott a jó karakterek közé.
Aztán ott volt még az a rengeteg mellékszereplő. Mazsola, Cassie öccse imádnivaló kissrác volt, őt nagyon bírtam. Aztán Adu-t ki nem állhattam. Túl nagyképű picsa volt. Nekem nem jött be a karaktere.Aztán ott volt még Porcelányka, akit a maga fura módján megszerettem. Süti is nagyon cuki volt.
Összességében nekem nagyon bejött a könyv és eléggé jellemzi a mostani társadalmat is. Az emberek lassan már önmagukat - a saját fajukat - irtják ki minden megbánás nélkül. Ez az, ami undorító dolog. A saját szegénységi bizonyítványunkat mutatjuk fel ezzel.
Ez a történet felnyitotta a szememet mégha nem is ez volt az üzenete.
Csodálatos volt!
Borító: Imádom a sima és a filmes borítót is.
Kedvenc karakter/ek: Ben, Mazsola, Cassie
Utált karakter/ek: Evan, Adu, Vosch
Amit imádtam: minden Ben Parish pillanatot.
Amit utáltam: az Evan pillanatokat és Azokat. (Akik olvasták, tudják miről beszélek.)
Sztori: 5/5** - zseniális, fenomenális, imádom!
Puszii: Viki☻♥
Cassie 16 éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egy valami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik.
,,Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz!" - ez a meggyőződése.
De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között.
Föladja vagy fölveszi a harcot?
A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!
Hogyan is kezdjek ennek neki? Mielőtt magát a történetet és a szereplőket kezdeném el boncolgatni el kell, hogy mondjam, mennyire zseniális író Rick Yancey. Megfelelően izgalmas, a fotelhez ragaszt és képtelen vagy betelni a történeteivel. Ilyen volt Az 5. hullám is.
Milyen érzés lehet az, ha idegen erők veszik birtokukba a bolygónkat és irányítanak minket? Mellesleg megjegyzem, hogy én kicsit sem örülnék neki.
Cassie Sullivan egy bátor, vakmerő és egyben nagyon makacs lány. Volt olyan pillanata, amikor igazán pofon tudtam volna vágni, hogy ébresztő kislány, éppen meg akarnak ölni, de mindemellett nagyszerű karakter volt. Mindent megtett azokért, akiket szeret és valljuk be, hogy a szeretetnél nem sok nagyobb erő létezik.
Ben Parish - Zombi - karakterébe túlzás nélkül mondhatom, hogy beleszerettem. Bár szerintem ezen már nem igazán lepődtök meg, hiszen szinte minden könyvben van egy ilyen áldozatom. Oda meg vissza voltam érte. Nekem ő volt a biztos pont, hogy igenis túl lehet élni ezeket a szörnyűségeket megfelelő akaraterő és bátorság mellett. A karaktere mondhatni előrelendítette a könyvet és a történet alakulását is merőben befolyásolta.
Evan Walker -t nem tudtam megszeretni. Ő egy olyan ember vagy nem ember volt, aki kihasználta a helyzetét, de emellett védelmezte is Cassie-t. Egyszerűen nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy egy amúgy szerethető karakterből Yancey gyártott egy utálatos karaktert. Valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, de nekem Evan nem tartozott a jó karakterek közé.
Aztán ott volt még az a rengeteg mellékszereplő. Mazsola, Cassie öccse imádnivaló kissrác volt, őt nagyon bírtam. Aztán Adu-t ki nem állhattam. Túl nagyképű picsa volt. Nekem nem jött be a karaktere.Aztán ott volt még Porcelányka, akit a maga fura módján megszerettem. Süti is nagyon cuki volt.
Összességében nekem nagyon bejött a könyv és eléggé jellemzi a mostani társadalmat is. Az emberek lassan már önmagukat - a saját fajukat - irtják ki minden megbánás nélkül. Ez az, ami undorító dolog. A saját szegénységi bizonyítványunkat mutatjuk fel ezzel.
Ez a történet felnyitotta a szememet mégha nem is ez volt az üzenete.
Csodálatos volt!
Borító: Imádom a sima és a filmes borítót is.
Kedvenc karakter/ek: Ben, Mazsola, Cassie
Utált karakter/ek: Evan, Adu, Vosch
Amit imádtam: minden Ben Parish pillanatot.
Amit utáltam: az Evan pillanatokat és Azokat. (Akik olvasták, tudják miről beszélek.)
Sztori: 5/5** - zseniális, fenomenális, imádom!
Puszii: Viki☻♥
