Sziasztok Molyok! Őszintén sajnálom, hogy mostanába egyre kevesebb időm van az írásra és ezért kárpótolni szeretnélek titeket ezzel a kritikával.
Fülszöveg:
Ha igazán hiszel az álmaidban, soha ne add fel őket!
Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül.
Miát elnyelte egy szörnyű februári napon a tenger, és számára akkor megállt az idő. Mélyen alszik, mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Ismerős hang veszi körül, védelmezi, távol tartja tőle a szenvedést, álomba repíti, ahol közel érezheti magához, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél. Szólongatja őt, valamiképp mindenáron fel akarná ébreszteni. De neki esze ágában sincs.
Ám csaknem két hónap után Mia végül magához tér. Valaki azt akarta: jöjjön vissza az életbe valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse.
A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!
Őszintének kell lennem, mert nem állíthatok valótlant az érzéseimről. Úgy éreztem, mintha egy álomvilágban élnék az olvasás közben. Túl sokat vártam és túl keveset kaptam. Mia kifejezetten az a karakter volt a könyvben, akit nem kedvelek. Makacssága, türelmetlensége, hisztijei és még sorolhatnám napestig, de az senkit sem érdekelne. Prímabalerina. Öngyilkossági kísérlet.
A helyzet az, hogy a szegény kis Miának részemről nem kellett volna öngyilkossággal próbálkoznia. Az életed ajándék és bárkit is veszítesz el, soha nem adhatod fel. Ő sem akarná, hogy feladd. Megvárna, hogy egyszer, valamikor találkozhassatok, de addig is élj tovább, önfeledten, boldogan, bármilyen nehéz is.
Patrick az egyik legönzetlenebb karakter, akit valaha "megismerhettem" az olvasásaim során. Szeret és képtelenségnek tartja azt, hogy végignézze ahogy meghalsz. Nem bírja elviselni, hogy Mia mindezt miatta teszi, éppen ezért megakadályozza, hogy öngyilkos lehessen.
Tulajdonképpen Patrick-nak köszönheti azt, hogy még mindig él. A karrierjét is felakarta adni azért, hogy meghalhasson. Milyen ember az ilyen?
Most komolyan, bárkivel megtörténhet, hogy elveszíti élete nagy szerelmét, de ahelyett, hogy megfutamodna, szembenéz a fájdalommal és az űrrel, amit a szerette elvesztése okozott.
Minden pillanat számít. Minél többet vesztegetsz el az életedből, annál kevesebb gyönyörű dolgot tapasztalhatsz meg. Ha folyton csak a fájdalom tölti ki az életed, akkor előbb vagy utóbb, de belekergeted magad az öngyilkosságba.
Mia kibírta volna, hiszen erős lány, de annyira kétségbe volt esve, hogy már a gondolat is, hogy Patrick nincs többé, megrémítette.
A történet számomra egyszerű, de nagyszerű volt.
Élveztem. Sírtam is egy picit.
Borító: Nem tetszik. Túl egyszerű.
Kedvenc karakter/ek: Paul, Patrick, Olga
Utált karakter/ek: Mia, Massimo
Amit imádtam: az angyali szálakat a történetben.
Amit utáltam: a balerina szálakat, illetve Mia szarakodását.
Sztori: 5/4 - azért tetszett.
Puszii: Viki☺♥
Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül.
Miát elnyelte egy szörnyű februári napon a tenger, és számára akkor megállt az idő. Mélyen alszik, mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Ismerős hang veszi körül, védelmezi, távol tartja tőle a szenvedést, álomba repíti, ahol közel érezheti magához, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél. Szólongatja őt, valamiképp mindenáron fel akarná ébreszteni. De neki esze ágában sincs.
Ám csaknem két hónap után Mia végül magához tér. Valaki azt akarta: jöjjön vissza az életbe valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse.
A kritikám spoiler-t tartalmazhat!!!
Őszintének kell lennem, mert nem állíthatok valótlant az érzéseimről. Úgy éreztem, mintha egy álomvilágban élnék az olvasás közben. Túl sokat vártam és túl keveset kaptam. Mia kifejezetten az a karakter volt a könyvben, akit nem kedvelek. Makacssága, türelmetlensége, hisztijei és még sorolhatnám napestig, de az senkit sem érdekelne. Prímabalerina. Öngyilkossági kísérlet.
A helyzet az, hogy a szegény kis Miának részemről nem kellett volna öngyilkossággal próbálkoznia. Az életed ajándék és bárkit is veszítesz el, soha nem adhatod fel. Ő sem akarná, hogy feladd. Megvárna, hogy egyszer, valamikor találkozhassatok, de addig is élj tovább, önfeledten, boldogan, bármilyen nehéz is.
Patrick az egyik legönzetlenebb karakter, akit valaha "megismerhettem" az olvasásaim során. Szeret és képtelenségnek tartja azt, hogy végignézze ahogy meghalsz. Nem bírja elviselni, hogy Mia mindezt miatta teszi, éppen ezért megakadályozza, hogy öngyilkos lehessen.
Tulajdonképpen Patrick-nak köszönheti azt, hogy még mindig él. A karrierjét is felakarta adni azért, hogy meghalhasson. Milyen ember az ilyen?
Most komolyan, bárkivel megtörténhet, hogy elveszíti élete nagy szerelmét, de ahelyett, hogy megfutamodna, szembenéz a fájdalommal és az űrrel, amit a szerette elvesztése okozott.
Minden pillanat számít. Minél többet vesztegetsz el az életedből, annál kevesebb gyönyörű dolgot tapasztalhatsz meg. Ha folyton csak a fájdalom tölti ki az életed, akkor előbb vagy utóbb, de belekergeted magad az öngyilkosságba.
Mia kibírta volna, hiszen erős lány, de annyira kétségbe volt esve, hogy már a gondolat is, hogy Patrick nincs többé, megrémítette.
A történet számomra egyszerű, de nagyszerű volt.
Élveztem. Sírtam is egy picit.
Borító: Nem tetszik. Túl egyszerű.
Kedvenc karakter/ek: Paul, Patrick, Olga
Utált karakter/ek: Mia, Massimo
Amit imádtam: az angyali szálakat a történetben.
Amit utáltam: a balerina szálakat, illetve Mia szarakodását.
Sztori: 5/4 - azért tetszett.
Puszii: Viki☺♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése